A gőték, hatalmas regenerációs képességükről már régóta ismeretesek, és jelenleg is több kutatás folyik e képesség megismerésére. Az elvesztett végtagok visszanövesztése nem az egyetlen, a regenerációs képességük tárházában. A mesterséges körülmények között létrehozott szívizomsérülések is heg nélkül gyógyulnak gőték esetén.
(Bővebben a regenerációs képességükről ebben a cikkben.)
Alkalmazkodó képességük is igen nagy, és erről is régóta tudunk. Elég, ha csak az Axolotlot (Ambystoma mexicanum) említjük. Ez a faj amennyiben lehetősége van rá lárva állapotban éli le életét. Ennek megfelelően, az ivarérettségét már lárva állapotban is eléri. Az ilyen fajokat nevezzük neotikusnak. Azonban, ha természet rákényszeríti, és a víz ahol él egyszerűen elsekélyesedik, majd elfogy, akkor átlép a következő fejlődési szakaszba, és immár szárazföldi gőtékhez hasonlóan éli életét. Azonban nemrég, egy kedves olvasónk küldött igen érdekes képeket, egy kis leírással mellékelve. Egy Jász-Nagykun-Szolnok Megyei településen, dunai tarajos gőték (Triturus dobrogicus) vertek tanyát, egy vízóra aknában, ami ugyan nyirkos, de nincs benne állóvíz, és már több mint 10 éve háborítatlanul éldegélnek ott. Ami tekintve, hogy a T. dobrogicus alapjában véve, egy vizet kedvelő faj, és ha teheti, akkor egésznap a vízben tartózkodik, és úszkál, már alapjában véve érdekessé teszi a történetet. Azonban a mellékelt képeken tisztán látszik, hogy a gőték farka, a vízi életmódot folytató fajokra jellemző, oldalról lapított (az úszást segítendő) helyett, hengeresre változott, ami csak a szárazföldi életmódot élő fajokra jellemző. Tehát a gőték, az életkörülményeikhez alakították testfelépítésüket, és az alapvetően rájuk jellemző vonásokat megváltoztatva, alkalmazkodtak, az éppen aktuális környezetükhöz.
