Az alvógébfélék családjába tartozó amurgéb (Perccottus glenii) első bizonyító példányát 2008. április 22-én gyűjtöttük a Balaton vízgyűjtőjéről, Kisvidnél, a Marótvölgyi-vízfolyásból. A faj első dunántúli előfordulását igazoló közleményben (Halászat 2008, 101/2: 75-77) röviden leírták a példány feltételezett eredetét és felhívták a figyelmet arra, hogy irodalmi adatok alapján a keleti országrész felöl terjeszkedő amurgéb minden bizonnyal az egyik legkárosabb inváziós halfaj Magyarországon, amely veszélyt jelenthet Vörös Könyves, fokozottan védett halfajunk, a lápi póc (Umbra krameri) hazai állományaira.
A Marótvölgyi vízfolyáson 2008. november 4-én végzett újabb felmérés szerint az amurgéb már tömegessé vált a vízfolyás középső szakaszán (150 m-es szakasz egyszeri halászatával 30 példány került elő. Terepvizsgálatok újdonsága, hogy néhány héttel korábbi ellenőrzésünk során nem sikerült az amurgébet igazolni a monitorozott szakaszról. Legutóbbi gyűjtések során azonban hemzsegett számos idegen-honos halfaj: az ezüstkárász (Carassius gibelio), a kínai razbóra (Pseudorasbora parva), a naphal (Lepomis gibbosus), de viszonylag jelentős számban fordult elő a fekete törpeharcsa (Ameiurus melas), és előkerült ponty (Cyprinus carpio) is. Mindez arra enged következtetni, hogy minden bizonnyal a felső szakaszon található halastavak közvetlen vagy közvetett hatásaként kerültek e fajok példányai ilyen rendkívüli nagy számban az érintett víztestbe.
Amúrgéb (Perccottus glenii) forrás: www.blki.hu ; Készítette: Takács Péter
Az amurgéb folyamatos terjeszkedése ismét felhívja a figyelmet az inváziós fajokkal kapcsolatos jogszabályok betartásának (betartatásának) és a halászok, a tógazdák, a horgászok fokozott odafigyelésének szükségességére. Az amurgéb elsősorban makrogerinctelen élőlényekkel táplálkozik, de hatékony ragadozója a halivadéknak, kisebb testű halfajoknak és számos kétéltűnek is. A Marótvölgyi-vízfolyásban például a környéken egyedülállóan jelentős pettyes gőte (Triturus vulgaris) populáció él, amely az amurgéb felszaporodása esetén komoly veszélybe kerülhet. Hazai és külföldi tapasztalatok szerint, ahol az amurgéb megjelenik, igen rövid idő alatt tömegessé válhat, és komoly veszélyt jelenthet az őshonos halfaunára. Természetvédelmi szempontból különösen nagy kihívást jelent a fokozottan védett lápi póc állományainak védelme az amurgéb gradációjától, hiszen a két faj, hasonló élőhelyi igényekkel és morfológiai jellemvonásokkal bír. Ugyanakkor az amurgéb szelektív irtását nehéz hatékonyan megoldani. Ezért komoly aggodalomra adhat okot az amurgéb tömeges megjelenése a Kis-Balatonba torkolló Marótvölgyi-vízfolyásban, amelynek alsó szakaszán a lápi póc jelentős állománya található. Amennyiben lehetőség lenne rá, kiemelt, országos szintű természetvédelmi lépésekre lenne szükség az amurgéb terjedésének megakadályozására, a folyamat lassítására, a természetvédelmi törvényben, (illetve a várható inváziós fajokkal kapcsolatos jogszabályozásban foglaltak) betartatására e faj esetében és természetesen annak megismerésére is, hogy ténylegesen mi lesz a hosszú távú következménye az amurgéb szélesebb körű terjedésének (monitorozás, kutatás).
Amúrgéb (Perccottus glenii) forrás: www.tankonyvtar.hu Készítette: Ismeretlen
