Evolúciós fegyverkezési hajsza alakult ki Észak-Amerikában, egy kígyó faj és egy gőtefaj között. Az egymással szembenálló két faj az érdesbőrű gőte (Taricha granulosa), és a vörös szalagoskígyó (Thamnophis sirtalis). Bár az érdesbőrű gőte, egy igen egyszerű megoldást választott a ragadozók távoltartására, egyetlen egyed annyi méreganyagot termel, ami akár egy szobányi ember megöléséhez is elegendő lehet. Némely vörös szalagoskígyó teljes ellenállást fejlesztett a méreganyaggal szemben, így következmények nélkül fogyaszthatják a kétéltűeket. A különös ellenálló képességet a kígyókban egy apró génmutáció okozza, amely a kígyó genomjának (teljes örökítő információit tartalmazó DNS láncolat) egyetlen kis DNS ágának elváltozása (az emberi genom 23 kromoszómából, és megközelítőleg 3 milliárd DNS bázispárból áll) okozza. A példa világosan mutatja, milyen kis genetikai hibák lendíthetik előre az evolúciót, ha egy fajnak túlélési esélyt adnak egy másikkal szemben. Ha a természetes kiválasztódás az ellenálló kígyókat támogatná, akkor azok egyre több utóddal rendelkeznének, és hamarosan uralnák az adott környék teljes állatállományát. Az érdesbőrű gőte által a bőrmirigyekben kiválasztott méreganyag a terodotoxin, (továbbiakban TTX), amely már kis mennyiségben is halálos a legtöbb élőlényre. Szintén ezt a méreganyagot termelik a gömbhalak, amelyekből szúsít készítenek, azonban a szakszerűtlen elkészítés miatt előfordul, hogy halállal végződik a lakoma. Némely gőte elegendő TTX-et termel ahhoz, hogy megöljön húsz embert, vagy akár száz egeret. Ennek ellenére, a gőték okozta halálos mérgezések száma elenyésző, ugyanis meg kell enni az állatot ahhoz, hogy a méreganyag a szervezetbe kerüljön. Mindössze egyetlen haláleset ismert, amikor egy amerikai férfi megevett egy érdesbőrű gőtét, csak a hecc kedvéért. A gőték a kígyók ellenállására válaszlépésként, emelkedett TTX termeléssel reagáltak, amire válaszként a kígyók még ellenállóbbak lettek. Egy új tanulmányban, amit kiadtak a Public Library Science Biology című folyóiratban, Dr Hanifin részletesen megvizsgálta ezt a fegyverkezési hajszát. A csapata tesztelte a gőték mérgező tulajdonságát, és a kígyók ellenállását 28 helyszínen. Azt találták, hogy a legtöbb területen a legmérgezőbb gőték mellet szintén megtalálható volt a legellenállóbb kígyó. A helyszínek körülbelül egyharmadában mindazonáltal még a legkevésbé ellenálló kígyó is képes volt, hogy megegye a legmérgezőbb gőtét. Ezeken a területeken, azt gondolom, hogy a kígyók győztek, mondta Dr Hanifin. A győzelem azért is egyértelmű, mert amíg a kígyóknál egy apró genetikai változás elegendő volt az ellenálló képességhez, addig a gőték esetén jelentős, és bonyolult genetikai változás szükséges a TTX termelés nagymértékű megnövekedéséhez. Azonban a természet próbálja egyensúlyban tartani a küzdelmet, ugyanis a TTX-al szemben ellenálló kígyók, lassabbak nem ellenálló társaiknál, így hátrányban vannak, és kevesebb utóddal rendelkeznek.
