.:Gőtelap:.

Kannibál hibrid szalamandrák veszélyeztetik a kaliforniai kétéltűeket.


Horgászcsalinak vitték be a Barred tigrisszalamandrát Kaliforniába, ám sikeresen megtelepedett, s a közeli rokonság miatt szaporodni is képes a helyi kaliforniai tigrisszalamandrával. Hibridjei mára a legveszélyesebb ragadozókká váltak a kis tavakban, és több kétéltűt is kiszoríthatnak a természetes élőhelyükről, olvasható az amerikai tudományos akadémia lapjában...

A képen egyszerre figyelhető meg a három szalamandra faj lárva állapotban. A kaliforniai tigrisszalamandra (Ambystoma californiense), a barred tigrisszalamandra (Ambystoma tigrinum mavortium), és a két faj hibridizációjából létrejött új faj is.
A képen egyszerre figyelhető meg a három szalamandra faj lárva állapotban. A kaliforniai tigrisszalamandra (Ambystoma californiense), a barred tigrisszalamandra (Ambystoma tigrinum mavortium), és a két faj hibridizációjából létrejött új faj is.

A Barred tigrisszalamandra (Ambystoma tigrinum mavortium) eredeti elterjedési területe Nebraskától egészen Északkelet-Mexikóig tart. Kaliforniába lárvája 60 évvel ezelőtt került be horgászok révén, és sikeresen megtelepedett a kisebb méretű tavakban, itatókban. Korábbi tanulmányok már igazolták, hogy milyen nagy hatással van a tavakban szaporodó kétéltűfajokra a behurcolt szalamandra lárvája. A Barred tigrisszalamandra ugyanis nagyobb méretű, mint a kaliforniai tigrisszalamandra (Ambystoma californiense), fejlődése is tovább tart, és gyakran előfordul náluk a kannibalizmus, ami a kaliforniai fajnál teljes mértékben hiányzik. A Kaliforniai Egyetem biológusai által végzett kutatás célja az volt, hogy megvizsgálják, pontosan milyen következményei vannak a hibridizációnak az őshonos kaliforniai tigrisszalamandrára és más helyi kétéltűekre.

Jól érzékelhetőek a méretkülönbségek. „A” a legnagyobb kifejlett hibrid egyed, „B” a legkisebb kifejlett hibrid egyed, „C” a legkisebb kifejlett kaliforniai tigrisszalamandra, „D” a legnagyobb kifejlett kaliforniai tigrisszalamandra, „E” ásóbéka ebihal korában, „F” a kaliforniai tigrisszalamandra lárva állapotban.
Jól érzékelhetőek a méretkülönbségek. „A” a legnagyobb kifejlett hibrid egyed, „B” a legkisebb kifejlett hibrid egyed, „C” a legkisebb kifejlett kaliforniai tigrisszalamandra, „D” a legnagyobb kifejlett kaliforniai tigrisszalamandra, „E” ásóbéka ebihal korában, „F” a kaliforniai tigrisszalamandra lárva állapotban.

A vizsgálat első részében a kutatók különböző hibridizációs fokú szalamandralárvákat helyeztek el mesterséges tavacskákban, s a két faj kereszteződésének hatásait tanulmányozták az egyedek metamorfózisára (átalakulás), túlélésére valamint két őshonos étéltűfajra, a kaliforniai gőtére (Taricha torosa) és egy álsáskabékára (Pseudacris regilla). Megállapították, hogy az első generációs (Barred x californiai) valamint a Barred tigrisszalamandrára visszakeresztezett hibridek majdnem ugyanannyira életképesek, mint az eredeti szalamandrák. A Barredre visszakeresztezett példányok negatívan hatottak a kaliforniai fajra, a lárvák 40 százaléka elpusztult a jelenlétükben, s az életben maradtak tömege is elmaradt az átlagostól, míg más hibridek ezt jelentősen nem befolyásolták.

A hibrid faj emberre teljesen veszélytelen, noha fajtársait veszélyezteti.
A hibrid faj emberre teljesen veszélytelen, noha fajtársait veszélyezteti.

A Barred tigrisszalamandra, valamint az első generációs és a visszakeresztezett hibridek nagyon jelentősen csökkentették a kaliforniai gőte és az álsáskabéka túlélési esélyeit is, ami igazolja, hogy az idegen faj nemcsak a rokon szalamandrafajra, hanem más kétéltűfajokra is erős hatást gyakorol.

Kifejlett hibrid tigrisszalamandra. A kaliforniai tigrisszalamandra, és a barred tigrisszalamandra hibridizációjából létrejött új faj egy egyede.
Kifejlett hibrid tigrisszalamandra. A kaliforniai tigrisszalamandra, és a barred tigrisszalamandra hibridizációjából létrejött új faj egy egyede.

A második részben a kutatók olyan vadon befogott lárvákat használtak, amelyeket a hibridek elterjedési területének centrumából gyűjtöttek, ahol elegendő idő állt rendelkezésre ahhoz, hogy a hibridek bizonyos fokú természetes szelekción essenek át. Ebben az esetben olyan tavakat készítettek, melyekben vagy kizárólag kaliforniai vagy hibrid tigrisszalamandrák voltak, illetve amiben fele-fele arányban volt a kettő. Megállapították, hogy a hibridek nehezebbek, és lassabban fejlődnek, sőt, emiatt jelentős részük nem is alakult át teljesen, mert a vizsgált tó kiszáradt. A kaliforniai szalamandrák túlélési esélyei jók voltak, ám a vegyes tavakban a kutatók többször is kannibalizmust tapasztaltak, és ez minden esetben egyirányú volt - a hibridek fogyasztották el a kaliforniai tigrisszalamandrákat.

Kifejlett hibrid tigrisszalamandra, melyen jól megfigyelhető a jelentős eltérés. A hibrid egyedek orr környéki foltjai elmosódottak, a legtöbb egyed esetén, míg az eredeti fajoknál ezek a foltok élesek, kontúrosak.
Kifejlett hibrid tigrisszalamandra, melyen jól megfigyelhető a jelentős eltérés. A hibrid egyedek orr környéki foltjai elmosódottak, a legtöbb egyed esetén, míg az eredeti fajoknál ezek a foltok élesek, kontúrosak.

A kutatók attól félnek, hogy a hibridek a versengés és a kannibalizmus révén egyre jobban kiszorítják az őshonos szalamandrát, és veszélybe sodornak más kétéltűfajokat is, például a kaliforniai vöröslábú békát (Rana draytonii) vagy a Santa Cruz hosszúujjú harántfogúgőtét (Ambystoma macrodactylum croceum). Ez utóbbi faj jelenleg a kaliforniai tigrisszalamandrával közös tavakban él, ám kis mérete és szűk elterjedési területe miatt könnyen áldozatául válhat a hibrid tigrisszalamandrák terjedésének.

A három szalamandrafaj (A kaliforniai tigrisszalamandra (Ambystoma californiense), a barred tigrisszalamandra (Ambystoma tigrinum mavortium), és a két faj hibridizációjából létrejött új faj) megjelenésbeli különbségeit figyelhetjük meg ezen a képen.
A három szalamandrafaj (A kaliforniai tigrisszalamandra (Ambystoma californiense), a barred tigrisszalamandra (Ambystoma tigrinum mavortium), és a két faj hibridizációjából létrejött új faj) megjelenésbeli különbségeit figyelhetjük meg ezen a képen.

A képek készítői: 1. Bruce Delgado, U.S. Bureau of Land Management, 2. Brian MacElvaine, 3. Benjamin M. Fitzpatrick, University of Tennessee, 4. R. Graham Reynolds, 5. Benjamin M. Fitzpatrick, University of Tennessee, 6. Zina Deretsky, National Science Foundation
A cikk forrása: [ORIGO] ; http://www.origo.hu/tudomany/elovilag/ü