Gőték fényképezése.

Elsőnek szeretném leszögezni, hogy teljesen amatőr vagyok a fotózás területén, és némi után olvasás közben kiderült, hogy még alapvető fényképészeti fogalmakkal sem igazán vagyok tisztában. Így előfordulhat, hogy egy képzettebb amatőr fotós is hibás megállapításokat talál a leírásban, és az általam jónak ítélt képek valójában nem is olyan tökéletesek fotós szemmel nézve. Azonban itt is, mint legtöbb hobby esetén, a legfontosabb, hogy örömet leljünk a fotózásban, és lehetőségeinkhez mérten a legjobbat hozzuk ki magunkból, és a rendelkezésre álló eszközökből. Mindenkinek, aki komolyabb képeket szeretne készíteni, ajánlom, hogy járja körül a témát más, kimondottan fotózással foglalkozó oldalakon, szakkönyveken keresztül is.

A gőték fényképezésénél felmerülő első, és talán legnagyobb probléma, hogy a legtöbb tartható, és itthon beszerezhető faj vízi életmódot folytat. A vízi életmód velejárója, hogy akváriumban, vagy akvaterráriumban tartjuk gőtéket, így a medence üvegén keresztül kell, hogy képeket készítsünk róluk. Az eddigi gépeim közép, vagy felső kategóriás kompakt digitális fényképezőgépek voltak, így a megszerzett tapasztalataim erre a kategóriára korlátozódnak. Nézzünk egy-két trükköt, tanácsot, ami segíthet a jobb képek elkészítésében.

Az első és legfontosabb dolog a medence üvegének tisztítása. Az üvegre kívülről, vagy belülről rákerülő szennyeződések megzavarhatják a kompakt gépek témafelismerő rendszerét, és gyakran az üvegen lévő szennyeződésekre állítja a gép az élességet. Ha sikerül a szennyeződésen "átfényképeznünk", akkor is jelen lehet a képen, és homályos, életlen foltokat eredményez, ami rendkívül bosszantó, főleg ha a kép amúgy jól sikerült. Ezért első lépésként a medence üvegét takarítsuk meg kívülről ablaktisztító szerrel és papírral, egészen addig ismételve a folyamatot, amíg teljesen tiszta, csík, és foltmentes felületet nem kapunk. Második lépésben az üveg belső felületét kell megtakarítani. Erre a célra használhatunk mágneses, vagy hagyományos algakaparót is, természetesen vegyszeres takarítás szóba sem jöhet. Akkor is takarítsuk meg belülről az üveget, ha szemmel nem látunk rajta különösebb szennyeződést, mert az üveget ellepő baktériumok, fehéres opálos hatást kölcsönözhetnek a képeknek, vagy módosíthatják a képen megjelenő színvilágot. Ha egy medence frontüvegének belső felén végigtekintünk oldalról, akkor láthatjuk az említett "lepedék" réteget rajta.

Üzemmód.

A kompakt gépek esetén legnehezebb a helyes üzemmód kiválasztása akvárium fényképezés esetén (kivéve azon kevés gépet, amely tartalmazza ezt az üzemmódot). Sokféle üzemmóddal próbálkoztam már, de azt kell mondanom, hogy az eddig bevált üzemmód a legtöbb gépen megtalálható makró mód volt. Ezzel a beállítással részlet gazdag képek készíthetőek, és az egyetlen olyan üzemmód ahol a gépek nagy része hajlandó automatikus élességállítás esetén is "átfényképezni" az üvegen. Azonban ennek a módnak is megvannak a maga gyengéi. Ha gépet túl közel tesszük a témához, akkor a nagyobb, "kicsúszós" optikával rendelkező gépek esetén, a vaku fényét leárnyékolhatja az optika. Ilyen esetben a kép alsó felén, egy sokkal sötétebb, árnyékos rész látszik. Megoldás lehet ilyen esetre, ha kissé felülről fényképezünk, és a témát nem a kép közepére, hanem a felső részébe tesszük.

Képméret, vagy felbontás.

A lehető legnagyobb képméretet válasszuk ki fényképezéskor. Első hallásra furcsának hangzik, hogy egy nyolc megapixel értékkel rendelkező gép esetén, 3264x2448 pixel méretű képeket készítsünk, amikor a monitorunkon megjeleníthető maximális képméret (általánosan) 1280x1024 pixel méretű. Azonban értelmet kap a viszonylag nagyméretű kép, ha az elkészült képet a monitoron megtekintve észrevesszük, hogy még igen jó szemmel, és érzékkel rendelkező fotóst is képes becsapni a nem tükörreflexes gépek keresőképének, és a valóságosan elkészült kép helyzetei közötti eltérés. Továbbá a makró mód miatt a beállítható zoom értékskála lecsökken, így kisebb dolgok fényképezésekor kénytelenek vagyunk azt utólag, fotószerkesztő programmal "kivágni" egy nagyobb kép közepéről. Ilyen esetben, ha az eredeti kép mérete nem elég nagy, akkor a kivágott részt, vagy csak kisebb méretben tudjuk elmenteni, vagy megtapasztaljuk a digitális gépek egyik nagy hátrányát, miszerint a képek csak nagymértékű minőségromlással nagyíthatóak.

Zoom.

A megfelelő zoom érték kiválasztásakor sok minden szerepet játszik. Az első, és egyben legfontosabb a gépünk "engedékenysége". A fényképezni kívánt téma, és az optika közötti távolság befolyásolja ugyan a beállítható zoom értékét, de eddigi tapasztalataim szerint 0x-3x közötti érték esetén még rendszerint hajlamosak automatikus módban is élességet állítani a gépek. Mindenki tapasztalja ki, hogy saját gépe mely tartományban dolgozik megbízhatóan, és kellő gyorsasággal.

Megvilágítás.

Ez az a téma, amiről egy szakember, akár egy egész könyvet is tudna írni. Mivel ez az oldal nem a fényképezésről szól, és ez a rész korlátozódik a háztartásokban használt kisebb kompakt gépekre, így ez a rész sem lesz túl hosszú. Lehetőségeinket itt is a gép határozza meg. Mivel legtöbb, kompakt gép nem alkalmas külső vaku vezérlésére. Így a megvilágítás tárházából, csak a nem villanófényű derítőlámpákkal tudunk dolgozni. Nem kell feltétlenül kimondottan fotós célra készült lámpákban gondolkozni. Kielégítő hatást tudunk elérni egy íróasztali lámpával is, aminek izzója elé fehér papírból ernyőt helyezünk, vagy a papírlappal irányítjuk a fény útját. A leleményesség sokszor sokkal jobb eredménnyel jár, mint a drágán beszerzett készülékek helytelen használata. Gyakori hiba, hogy elfelejtjük a gépen beállítani a helyes megvilágítási üzemmódot. Minden esetben állítsuk be, hogy természetes, vagy mesterséges, illetve mesterséges esetén milyen kategóriába tartozik a megvilágítás (napfény, borús, izzó, neonfény stb.). A színhűség szempontjából nagyon fontos ez a beállítás. Én leggyakrabban a medence saját megvilágítását használom, kiegészítve a gép saját beépített vakujával.

Beépített vaku.

A beépített vaku használata nem a legideálisabb, de mivel kisebb gépek esetén az egyetlen megoldásként rákényszerülünk, nézzük mivel küszöbölhetőek ki a hátrányai. Beépített vaku esetén sose fényképezzünk az akvárium üvegére merőlegesen. Ilyen esetben a vaku fénye visszatükröződik a medence üvegéről, és fényes foltként éktelenkedni fog az elkészült képen. Kiküszöbölhetjük valamelyest ezt a jelenséget, ha medence falára minimum 10-15°-os szögben fényképezünk. Gőték esetén, mivel a medence alján tartózkodnak általában, a fentről lefelé irányuló fényképezés lehet megoldás. Az üvegről visszaverődő vaku fényében, az üveg előtt lévő tárgyak (rendszerint az ezüstszínű fényképezőgép) hologramja is kivehető. Ezt a hatást csökkenthetjük nagymértékben, ha a gép optikáját minél közelebb tesszük az üveghez. Azonban vigyázzunk arra, hogy ne nagyon kocogtassuk hozzá, mert elég kényes szerkezet. Gyakori hiba, hogy az alacsony vízoszlop magassággal rendelkező medencék esetén, a vaku, a vízszint fölé kerül. Ilyen esetben a vaku fényének egy része az üvegről verődik vissza, egy másik jelentős késze pedig a víz felszínéről az akvárium tetejének irányában "eltükröződik". Mivel a gép a beállítások szerint állítja a zársebesség, fehéregyensúly, stb., értéket, és számít a vaku fényére, a képek nem fognak sikerülni. Próbáljuk a vaku fényét mindig a vízszint alá irányítani.

"Modell alkatú" fajok.

A gőte fényképezés egyik leg jelentősebb eleme maga a gőte. Ha olyan fajt szeretnénk fotózni, amelyik nem tolerálja azt, akkor nehézkes, hosszadalmas fotózásra készüljünk. Azonban vannak fajok, amelyek kimondottan jól fotózhatóak, mint például a Spanyol bordás gőte. Vannak fajok, amelyek hosszabb ideig mozdulatlanul tűrik a fotózást, azonban "változatos" képek készítésére nem is számíthatunk rövid időn belül, ilyen faj például a Mexikói Axolotl. Akármilyen fajt is fotózunk, a lényeg a türelem és a kitartás.

A képek száma.

A digitális készülékek nagy előnyét kihasználva (anyagköltség nélkül készíthetőek a képek), készítsünk nagyon sok képet. Ennek akkor vehetjük hasznát, amikor az elkészült képeket "nagyban" is megnézzük a monitoron. Ugyanis a fényképező kisméretű kijelzőjén gyakran nem látszanak azok a hibák, amik gyakorlatilag használhatatlanná teszik a képet. Így minél több kép áll rendelkezésre, annál valószínűbb, hogy több jól sikerült képet is találunk köztük.