De vajon mitől is sérülhetnek gőtéink? A sérüléseket leggyakrabban a gőték egymásnak okozzák. Lehet oka, az etetéskor kialakuló csetepaté, a nászidőszakban elharapódzó párharc, vagy éppen terület feletti harc. Ritkább esetekben előfordulhatnak véletlen sérülések is, de ezek rendszerint kevésbé feltűnő, apróbb felszíni hámsérülések. Azonban függetlenül a sérülés fajtájától, és mértékétől, kellő gondossággal, és megfelelő figyelemmel kövesük a sérült egyed mindennapjait, mert a leg apróbb sérülésből is kialakulhat elhullást okozó járulékos betegség.
A gőték közötti csetepatékból kialakuló sérülések az esetek túlnyomó részében a végtagokat érinti. A mellső-, és hátsó lábak, valamint a farok, azok a testrészek, amit egy gőte, támadás alkalmával célba vesz egy másik gőtén. Ennek oka, hogy fog hiányában nem képes harapásos sérülést okozni egy másik egyednek, ezért a vékonyabb testrészre „ráharapva” próbálja meg erejét fitogtatni. A helyzet akkor válik veszélyessé, amikor a megtámadott gőte menekülni próbál. Ilyenkor gyakran saját tengelye körül forogva, össze-vissza úszva próbál szabadulni. A támadó egyed eközben próbálja rángatni áldozatát. A két gőte hirtelen mozdulatainak következtében, a megfogott végtag roncsolódik. A megtámadott gőte a roncsolt végtagot 1-2 napig nem használja, majd idővel a végtag elhal, és leesik. És ez az a pont, ahol a legtöbben kétségbe szoktak esni. Azonban a gőték igen fejlett regenerációs képességének köszönhetően, a végtagok újranőnek, és ha nem is mindig az eredeti végtag tökéletességével, de rendszerint funkcionálisan használható végtag fejlődik ki. A regeneráció mértéke függ attól is, hogy melyik fajról is van szó. Az ilyen fajta sérülések jellemzően nagyobb testű fajok esetén fordul elő (pl. spanyol bordás gőte, lapátfarkú gőte), hiszen a nagyobb testsúly miatt, a tehetetlenségéből adódóan, egy végtagnál történő „megrángatás” nagyobb roncsolódást okoz.
A kisebb felszíni sérülések általában a medencében lévő tereptárgy (hátterezés, aljzat stb.), vagy szállítás okozhatja. A kis kiterjedésű hámsérüléseket sokkal nehezebb észrevenni azonban legalább annyira lehet problémaforrás, mint a sokkal drasztikusabb, végtagcsonkolásos sérülések. Vásárlás után, a hazavitt egyedet minden alkalommal tüzetesen vizsgáljuk át, mert a boltban kivették a medencéből, amikor sérülhetett, illetve szállítás közben is sérüléseket szerezhetett be. A frissen beszerzett álatokat egyébként is érdemes legalább egy hétre steril elkülönítőbe helyezni, az esetlegesen hordozott betegségek, fertőzések, elterjedését megakadályozva ezzel.
Ha már kialakult a sérülés, mindenképpen kezelni kell a sérült egyedet. A kezeléshez szükségünk lesz egy úgynevezett „steril terráriumra”. A steril terrárium, az egyed igényeit figyelembe véve kialakított, medence, azonban a berendezésnél elsődleges szempont, hogy könnyen, és gyorsan takarítható berendezési tárgyak kerüljenek be. Az ilyen medence kialakításánál nem szempont az esztétikai megjelenés! Egy kisméretű, és aljazat nélküli, teljesen sterilre mosott medence, ahol csak a leg szükségesebb berendezés kerül be. Szárazföldet is használó fajok esetén egy műanyag sziget, vagy nagyobb kő. Az elkülönítő medencét minden esetben túl kell szellőztetni! Ajánlatos erre a célra beszerezni egy külső légpumpát. Belső, vagy külső szűrő helyett alkalmazzunk inkább 1-2 naponta teljes vízcserét. Így a csapvízben jelenlévő klór okozta vedlés segít, a gőte bőrén megtapadó organizmusok eltávolításában. Ha helyhiány, vagy egyéb ok miatt nem tudunk hirtelen egy kisméretű akváriumot üzembe helyezni, akkor egy nagyobb méretű műanyag vödör, befőttes üveg, is megteszi. A lényeg, hogy az állatot különítsük el, mert a sérült felületen kialakuló bőrpenész, gyakran átterjed az egész állományra, ami akár az összes egyed elvesztését is okozhatja.
A kezelés minden esetben antibakteriális, fertőtlenítő szerekkel történik. Alkalmazhatunk xantakridint, malachit zöldet, metilén kéket, vagy komolyabb sérülés esetén ennél erősebb, akár antibiotikum tartalmú szereket is, mint például a baktopur direct. Azonban meg kell jegyeznem, hogy a drágább, szélesebb spektrumú szerek alkalmazása nem ajánlott, mert felesleges terhelést jelent a gőték szervezetének. A megfelelő szer kiválasztása a sérülés mértékének, és kiterjedésének, valamint az esetleges elfertőződésének ismeretében történik. Ha nem rendelkezünk elég gyakorlattal, a kezeléshez, akkor mindenképp kérjük ki állatorvos véleményét. Ha erre nincs mód (rendszerint szombaton este tíz órakor történik sérülés, amikor már minden zárva van.), akkor mindenképpen kevésbé agresszív, ezzel együtt kevésbé megterhelő kezelést válasszunk. A szerek adagolásánál vegyük figyelembe, hogy kétéltűink nem halak, így a bőrükön keresztül felvett nagymennyiségű vízzel együtt, a vízben oldott gyógyhatású készítményekből is nagyobb mennyiséget vesznek fel. Az egyes szereken megjelölt adagolást tartsuk be, annak maximálisan megadott értéke fölé sose menjünk, de ha lehet, akkor inkább a megadott adagolás alsó értékeivel, használjuk a szereket. Természetesen egy megelőző kezelés alkalmával, amikor fertőzés, vagy penész még nem megfigyelhető az állaton, elég sokkal kisebb adagban adott szer, mint amikor már fertőzés is felütötte a fejét. Ilyen esetben a szerek adagolását emelhetjük.
Kevésbé megterhelő a gőte szervezete számára, azonban kicsit nehézkesebben kivitelezhető kezelési mód, ha a sérült részt betadine oldattal kezeljük. A szerhez minden patikában hozzájuthatunk, így akár ügyeletes gyógyszertárban hétvégén is beszerezhető. A kezelés kivitelezése kissé nehézkes. A betadine oldattal egy fültisztító pálcika egyik végét itassuk át, majd a gőte sérült részét kenjük be vele. Természetesen ez a kezelés nem a vízben történik, így gőténket ki kell venni a vízből, és várni 1-2 percet, míg kicsit szárad a bőre. Arra készüljünk fel, hogy az oldalt jód tartalmának köszönhetően kellőképp csípni fogja a gőtét, aminek következtében menekülni fog. Legjobb, ha egy kisebb műanyag edénybe tesszük, amiből nem tud kimászni, és ott kezeljük. A kézben tartott kezelést, csak nagyon gyakorlottak alkalmazzák, mert a menekülő gőtére reflexből rászoríthatunk, ezzel további sérüléseket okozva. Kezelhetjük a gőtét akár mosdóban is, mert annak fényes, lejtős falán sem igen tudnak felmászni. Ha ezt a módszert válasszuk, ne felejtsük el a lefolyóba beletenni a dugót. A betadine oldattal kezelt egyedet 2-3 percig hagyjuk szárazon, majd helyezzük vissza az elkülönítőbe. A kezelés gyakoriságát itt is a fertőződés határozza meg. Alap esetben, megelőzésnek 24 óránként 1x, fertőzés esetén 2x-3x kell kezelni az egyedet. A módszerek természetesen vegyesen is alkalmazhatóak.
A kezelést addig kell folytatni, amíg a gyógyulás, hegesedés meg nem indul. Ha már látszik, hogy a hámszövetek regenerációja megindult, az egyedet visszahelyezhetjük az eredeti helyére. Csonkolásos, lábelvesztéses sérülés esetén várhatunk addig, amíg a láb regenerációja megindul.
