Gyakori, visszatérő kérdés, rendszerint frissen vásárolt egyedek tulajdonosaitól, hogy "normális jelenség, hogy a gőte vedlik?". A válasz egyszerű, és mégis bonyolult. Nem lehet azt mondani, hogy igen, de azt sem, hogy nem. Ahhoz, hogy megértsük a gőték vedlésének folyamatát, meg kell ismernünk bőrük szerkezeti felépítését is.
A kétéltűek bőre az emberéhez hasonlóan, három rétegből épül fel. Az alapvető különbség a legfelső rétegben található. Kétéltűek esetén a felső réteget többrétegű, gyengén elszarusodott laphám alkotja, és gyakran hajszál erekkel átszőtt. A hajszálerek a bőrlégzés alkalmával jutnak szerephez, amikor az állat a környezetéből oxigént képes felvenni a bőrén keresztül, ezzel kiegészítve a tüdő, vagy kopoltyú által felvett oxigén mennyiséget. Másik jellegzetesség, hogy az igen vékony, nagy áteresztőképességgel rendelkező bőrfelületen, nem csak folyadék leadására képesek, hanem folyadék felvételére is. A békák például a klasszikus értelemben nem isznak, hanem a kellő folyadékmennyiséget a bőrfelületen keresztül veszik fel. Ami érdekesség, hogy a kétéltűek édes vízben élnek, és a nagy mennyiségű, bőrön keresztül felvett víz hatására, viszonylag sok, és híg a vizeletük, aminek következménye, hogy a szervezetből a só kimosódik. Ezt megelőzendő, a kétéltűek bőre nátrium ionokat képes felhalmozni a belső oldalán, ezzel pótolva az elvesztett sómennyiséget. összegzésképpen elmondható, hogy a kétéltűek bőre nem csak határoló, és védő réteg, hanem a tüdő (vagy kopoltyú) szerepét is betölti, továbbá a vesék munkájában is fontos szerepet játszik.
Jellemző még a kifejlett mirigyhálózat is, amely általában a bőr teljes felületén megfigyelhető. Találhatunk nyálkatermelő mirigyeket, melyek a bőr kiszáradását akadályozzák meg, és találhatunk fehérjetermelő mirigyeket, melyek gyakran az állatra jellemző erősségű, összetételű méreganyagot termelik.
Mivel a felső bőrréteg igen vékony (a szükséges áteresztőképesség megőrzése miatt), és csak részben elszarusodott, a már elhalt, vagy sérült hámréteget nem képesek "elkoptatni", és helyette alulról újabb hámsejtekkel pótolni, mint az ember. Ezért a kétéltűek, teljes testvedlés útján, a legfelső hámréteget, egyben, vagy nagyobb darabokban levedlik magukról. A vedlés gyakorisága ingen változó, ismétlődésének intervallumát befolyásolja, hogy az egyed melyik fajhoz, esetleg alfajhoz tartozik, éppen melyik növekedési ciklusban van, illetve, hogy a tartási körülményei mennyire megfelelőek. Ha 1-2 hónapos ismétlődési ciklusnál gyakrabban vedlik gőténk, akkor nem árt a vedlés okát megkeresni.
A vedlést kiváltó okok között leggyakrabban a víz minőségének romlása áll. Mivel a vékony nagy áteresztőképességgel rendelkező bőrfelületet irritálja a vízben, vagy a levegőben jelen lévő szennyeződés. A gyakori vízcsere, és a csapvízben jelen lévő klór okozhat ilyen irritációt. A nem megfelelő szűréssel rendelkező medencékben az ammónium, a nitrit, és nitrát felhalmozódása válthat ki vedlést. A vedlés okozhatja nem megfelelő, vagy egyhangú táplálás okozta vitamin, elsősorban A-, és D-vitamin hiány kialakulása. Továbbá a vedlés lehet betegség melléktünete is (hasvízkór). Ha állatunk túl gyakran vedlik, ajánlatos szakember segítségét kérni, állatorvoshoz fordulni.
A vedlés menete fajonként, és egyedenként változik. A tűzhasú fajokra jellemző, hogy tereptárgyakhoz dörzsölik magukat, ezzel megkönnyítve a vedlést. Nagyobb fajok esetén a vedlés egyszerűbben megy végbe, a fej irányából indulva egyszerűen "kibújnak" a bőrükből. Az egészségesen táplált, és megfelelő körülmények között tartott egyedek rendszerint egyben, vagy nagyobb darabokban vedlik le bőrüket. A sok apró foszlányban vedlő egyedek jellemzően egyhangú táplálás okozta vitaminhiányban szenvednek.
